AZTABÜDÖSK**VA

SZÁJ BEFOG, KÉZ NEM JÁR.
FEJ NEM FÁJ, SZÍV NEM SZARAKODIK.
és EZ a hét után így lesz !!!

Így a lelkiismeret tiszta marad a többi ez után a hét után nem érdekel, egyszer majd talán leszek olyan jó, hogy mindenkinek 100%osan megfeleljek mindenben, addig meg marad a blog első 2 sora...

Szerdára tippelek egy jó barátot,aki amiatt szüntet meg minden kommunikációs csatornát, mert ép nem zárom vissza a szénsavas üdítőjére a kupakját vagy azért mert sál lesz rajtam. Ez lenne a logikus. Nem akarok felkelni se...

mókuskerék

Megint sötétedik és megint közeledik egy magányos este. Semmi említésre méltó nem történik velem, úgyhogy igazából unalmamban blogolok.
Főztem curry-s csirkét, egész finom lett és ööö... ennyi volt a napom... szenzációs...
Semmit nem tudok csinálni az unalom ellen ebben a városban, semmi lehetőség aktívkodni, csak megsavanyodni lassan,de biztosan.
Élek a 2x2 méteremen, ami csak az enyém, egyedül mindenki nélkül. Közben próbálok támaszt nyújtani az embereknek, akiknek az életéról úgy gondolom, jobb mint az enyém mégis velük foglalkozom, addig sem figyelek a saját nyomoromra. Rajtam meg amúgy sem tud segíteni senki, maximum egy golyóval a fejemben. Munkát úgysem tud adni senki. Én meg egyelőre kevés vagyok, hogy magamtól elérjem a célomat. Ritkán szokott ilyen lenni és soha nem is tudtam elfogadni.
Bármilyen változásnak örülnék...Csak kössön le végre valami...

Sokan beszélnek az x meg y generációról meg hasonlókról. Eleinte mikor olvastam ezekről felháborított, hogy ilyen szinten beskatulyázzák azt a társadalmi réteget, aminek én is részese vagyok. Egyre úgy érzem viszont, hogy igazuk volt. Én sem vagyok több a lusta,üres és mindennel elégedetlen fiatalok közül... Érzem, ahogy úrrá lesz rajtam a semmittevés és egyre kevesebb erőm és gondolatom van mit tehetnék ellene. Inkább engedem neki, hogy lenyomjon egyre lejjebb... :C

...

Odaát

Áh kinyír... Minden héten elengedni valakit,akivel tökéletes lehetne az életed... Minden héten kattogni mennyi idő még sikerül végre felköltöznöm... Ha felmegyek szembesülni minden héten azzal, hogy ez a jóság csak ideiglenes és el kell engedni... Minden héten szembesülni azzal,hogy egy vesztes vagy...
Itthon egyedül, unalomban, pénz nélkül, stresszelve...
Muszáj történnie valaminek, ez kinyír...
Tudom türelem, türelme van annak aki tudja, hogy örökké él.
2 pozitívum van: Rescue me és Supernatural.
Idézet előbbiből: "ha lenne is Isten nagyon sok dolgot meg kellene magyaráznia"

Jah ráérek mostanában

Firkálok, csak hogy legyen mit olvasniiii. Melókeresés ezerrel, meg pókerezgetek hátha lesz belőle PÉNZ. Mert az most kell.
A kedvemről inkább nem írnék sokatt. Úgyis tudjátok, hogy mindig akkor blogolok csak,ha elvagyok. Összetett a dolog és én sem tudom mi van, igazából szükségem lenne dolgokra, amiket nem tudok elérni egyelőre,akárhogy próbálkozom és kezdek fáradni, kezdek magamba fordulni ugyanúgy,mint régen. Bár most talán van rá valamennyire okom is,nem úgy mint akkor. Ellenben most sokkal nehezebb az egész, mert nem csak rólam van szó...
Változtak/változnak a dolgok és az emberek és nem igazán érzem azt,hogy bármi is előnyükre, beleértve magamat is. Egy dolog biztos, hogy a saját elvárásaimnak nem felelek meg - bár azoknak általában nem szoktam, köszönet maximalizmus :D - viszont 10 napból 9szer valahogy azt érzem, hogy mások is úgy gondolják mindig tehetnék többet. Igyekszem és úgy tűnik ez arra elég,hogy lassan, de biztosan egyedül maradjak...
Vettem új Diesel parfümöt, dijju ha olvasod írj majd rám egy árat te mennyiért tudod.