mókuskerék

Megint sötétedik és megint közeledik egy magányos este. Semmi említésre méltó nem történik velem, úgyhogy igazából unalmamban blogolok.
Főztem curry-s csirkét, egész finom lett és ööö... ennyi volt a napom... szenzációs...
Semmit nem tudok csinálni az unalom ellen ebben a városban, semmi lehetőség aktívkodni, csak megsavanyodni lassan,de biztosan.
Élek a 2x2 méteremen, ami csak az enyém, egyedül mindenki nélkül. Közben próbálok támaszt nyújtani az embereknek, akiknek az életéról úgy gondolom, jobb mint az enyém mégis velük foglalkozom, addig sem figyelek a saját nyomoromra. Rajtam meg amúgy sem tud segíteni senki, maximum egy golyóval a fejemben. Munkát úgysem tud adni senki. Én meg egyelőre kevés vagyok, hogy magamtól elérjem a célomat. Ritkán szokott ilyen lenni és soha nem is tudtam elfogadni.
Bármilyen változásnak örülnék...Csak kössön le végre valami...

Sokan beszélnek az x meg y generációról meg hasonlókról. Eleinte mikor olvastam ezekről felháborított, hogy ilyen szinten beskatulyázzák azt a társadalmi réteget, aminek én is részese vagyok. Egyre úgy érzem viszont, hogy igazuk volt. Én sem vagyok több a lusta,üres és mindennel elégedetlen fiatalok közül... Érzem, ahogy úrrá lesz rajtam a semmittevés és egyre kevesebb erőm és gondolatom van mit tehetnék ellene. Inkább engedem neki, hogy lenyomjon egyre lejjebb... :C