Hosszú időnyi csendszünet után ismét firkálok és most nem csapatos blogot ahhoz se türelmem, se kedvem.
Nem is tudom hol kezdjem igazából, ha olvasgatod a blogot még valszínű, azért képben vagy nagyjából, hogy merre is zajlik az életem, bár jópáran elvesztek a kommunikációs csatornáim labirintusában, igen köztük te is bejja vagy említhetném akár Nasit is. :D
Ezeket sajnálom, csak egyszerűen elég sok nyűgöm volt mostanában és legtöbbször nem tudják megoldani az emberek még élőben sem, nemhogy msn-n vagy steamen. Utóbbi inkább csak befordított meg hála cs-s kis sceneünknek egyre csak azt éreztem, ahány emberrel beszélek az egyre több támadási felületet biztosít az emberke ismerős ismerősének, aki esetleg meghall dolgokat és felhasználja ellenem... Viszont meglepetésemre megismertem pár újat, akivel pár nem túl gyakran, de azért beszélgetünk és nem csak felületes dolgokról.
Lényeg a lényeg, most 2 államvizsga tétel közt unalmamban blogot heggesztek. Jah államvizsga, időpontja szerda, ha van egy kis időtök szorítsatok szükség lesz rá, bár ez először sem segített :C 4 hete rá tanulok és nem érzem magamban az erőt, hogy meglesz kettes...
Ha nem lesz meg kettes megint bizonytalanná válik a jövőm és megint csúszik pestre költözésem ideje, amivel csak nő a feszültség Szilvi meg köztem... Ergo kurwa sok múlik rajta, ergo nagy a para, ergo megint előjött a szívritmuszavarom. Nem gáz annyira, csak szar mindig szembesülni múltam egy olyan részével, amit amúgy évek óta próbálok "megnemtörténten" kezelni. Nem tudom van-e ilyen szó. :D

INTERMISSION : Amúgy jó lenne ha valahogy jeleznétek olvassátok-e még :D


Szóval nem jóság van, melléje minta pasinak is kell lennem, mert barátnőnek is szüksége van rám itt jönne pár mély gondolat, de most azokat nem ecsetelem ezeket úgyis vele kell megbeszélnem. Sajna gyakran a saját önbizalomhiányommal őt büntetem e mellé párosul az ideg is, hogy már a faszom ki van a városunkkal meg az itt lakó emberek többségével. Hánynivaló az a fajta önzőség és figyelmetlenség amivel nap, mint nap szembesülünk.
Nem én nem az a típusú ember vagyok, aki imád TATU-ra kelni szombat reggel fél 9kor, amit a szomszéd ház előtt hallgat egy hülye PÍÍÍÍCSA, mégha másnapos lettem volna azt mondom termeli a gyomorsavam, de belefér. Viszont így, hogy tanultam hajnal 2ig és ma is tanulnom kellene így megfordult a fejemben egy jelenet az Én és én meg az Irénből, csak nem a gyepre hanem egy frissen mosott motorházra.
Elsőnek ez emésszétek, ha van kedv meg igény még gépelek.