Van kedvem firkálni meg időm is szóval megteszem. 2 napja már hivatalosan is diplomás emberke vagyok.
200 emberkéből, akivel 5 éve anno elkezdtem a fősulit, több, mint a fele időközben feladta, a maradékból 8-9 emberből 1-nek sikerült eddig a nyelvvizsga és azok közül is körülbelül, minden másodiknak lett meg a 10ik félévig a komplexvizsga. Teszem hozzá 7 féléves a fősulink... Ennek ellenére nem gondolom, hogy hű de nagy dolgot vittem véghez, bár a környezetemben próbálják ezt súlykolni belém. Jah, a maximalizmus hátrányai: nem örülsz soha semminek igazán, mert megtalálod, hogy mivel lehetett volna jobb.
Tegnap sütögetés közben belemásztunk olyan témába, amiről megfogadtam, hogy élő szóban nem fogok soha kommentelni és megpróbálom elfogadni a dolgokat, ahogy vannak. Ez a téma az emberi gonoszság és embertelenség, amit középsuliba is és fősulin is tapasztaltam bizonyos tanároknál, diákoknál. Ezekről tegnap hosszú perceken át folyt a bla-bla. Értelme nincs. Az embereket meg kell tanulni elfogadni úgy, ahogy vannak, az okokon kár gondolkozni. Mégha rá is jössz miért tesz valaki ilyet, akkor sem fog a tényen változtatni: teljesítened kell és kész. Úgyis magadnak teszed amit teszel és a tiéd lesz, amit elérsz nem x emberé, aki próbált kicseszni veled...
Ha minden egyes ilyenen kiakadtam volna, valószínűleg már muszájdzsekiben habzana a pofám egy gumifalú 2x2 méteres akváriumban. Igen erre tanított meg igazán a középsuli és a fősuli: Kurvafontos a körülmények és az okok háttérbe szorítása a cél elérése érdekében. Úgyis mindig csak az eredmény számít... Ha pedig azt eléred, amit kitűztél magad elé, minden egyes köcsög sírhat a sarkában, aki megpróbálta ezt megakadályozni...
Nem találok rendes blog kinézetet :|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése