Az a baj, hogy az a baj

Keveset unatkozok igazán, ezért keveset írok. Amúgysem hiszem, hogy sok embert érdekelnek a dolgaim, akiket pedig mégis, azokat látom élőben.
Történt sok dolog utsó firkálás óta: strand, csapatoszlás miegymás.
Előbbi a poklok-pokla nekem. Hogy én levegyem a pólóm? Ez olyan, mintha Zámbó Jimmy vállalna sminkreklámot. A másik meg,hogy miért nézzem a csúnya öreg embereket egy szál fecskében? Na mindegy, kötelező hereáztatás és a környezet boldog. Najó majdnem boldog, azért nem boldog mert én nem érzem jól magam. Ez azért kurvajó, mert lefordítva, ha nem azt szereted, amit én akkor lehozol és BÉNA vagy.
Utóbbi már annyira nem nyomaszt, bár hiányzik kicsit, de nyár van el tudom foglalni mással is magam.
Muterrel is muszáj foglalatoskodni kicsit, mert érzem rajta, hogy be-be fordul ő is. Hála fater igénytelenségének meg faszfej stílusának. Kicsit szar nekem már megvan a saját életem, de bírom mutert és nem szeretem ha szomorú... de néha vele is nehéz.
Az utóbbi pár hétben meg hobbi szinten gondolatot kell olvasnom, ha nem sikerül béna vagyok.
Csak egyszer sikerülne valakinek az én gondolataimban is olvasni...